Mellettem elférsz

A Könyves szerda 2011. december 7-i vendége Tatán, a Móricz Zsigmond Városi Könyvtárban, Grecsó Krisztián volt. Ha az ő nevét halljuk sok műfaj eszünkbe jut. Először prózakötettel jelentkezett az irodalomban, saját ön-ironikus fogalmazása szerint „a családban nagy sikere volt”. Majd két verseskötet következett, később visszatért a prózához, drámát is írt, jelenleg az Élet és Irodalom című lap szerkesztője, tanít, egyszóval: sokoldalú alkotó. Példaképének tekinti Móriczot, akit már felnőtt fejjel fedezett fel, s ébredt rá annak zsenialitására. Írásmódjára jellemző, hogy a témák, ha visszhangot vernek benne, minden simán megy. Ám ha kijelölnek számára egy adott témakört, nem biztos, hogy az megérinti és bizony akkor csak torzó marad az elkezdett mű. Faluról jött Budapestre, s ez meghatározta szemléletét, értékrendjét. Mesélt az indulását követő útkeresésről. Nemrégiben egy véletlen folytán hozzá kerültek a családi fényképek és egy napló, melyet nagymamája írt. Ez indított el benne egy történetet, melyből megszületett és gyorsan népszerűvé vált a Mellettem elférsz című regény, mely 2011 nyarán látott napvilágot. Mint mondta, a családi legendárium történetei és a valóság nem mindig fedik egymást. Mégis valami varázskört vonnak az értő hallgatók-mesélők köré. A fénykép egy kimerevített, mesterséges pillanatot rögzít, s a megszokott környezetük hiányában feszélyezettnek, merevnek tűnnek az ábrázolt személyek. Az elmesélt történetek viszont egy-egy figyelemre méltó mozzanatot őriznek a család egyes tagjairól, s még akkor is, ha a fantázia és a megszépítő emlékezet hozzátesz, vagy éppen elvesz belőle, valóságosabbnak érezzük, mint egy megsárgult fotográfiát. Ha három történetet tovább adunk a Nagymamáról már építjük a családi „mondakört”, melyet örökül hagyhatunk s máris egy nagy családi legendárium részét írjuk. Egy kamasz számára lehet, hogy unalmasnak tűnnek az azonos szavakkal előadott történetek, de ahogy múlik az idő, s tűnnek el mellőlünk a történetek élő szereplői, úgy válnak egyre fontosabbá a

Mellettem elférsz

A Könyves szerda 2011. december 7-i vendége Tatán, a Móricz Zsigmond Városi Könyvtárban, Grecsó Krisztián volt. Ha az ő nevét halljuk sok műfaj eszünkbe jut. Először prózakötettel jelentkezett az irodalomban, saját ön-ironikus fogalmazása szerint „a családban nagy sikere volt”. Majd két verseskötet következett, később visszatért a prózához, drámát is írt, jelenleg az Élet és Irodalom című lap szerkesztője, tanít, egyszóval: sokoldalú alkotó. Példaképének tekinti Móriczot, akit már felnőtt fejjel fedezett fel, s ébredt rá annak zsenialitására. Írásmódjára jellemző, hogy a témák, ha visszhangot vernek benne, minden simán megy. Ám ha kijelölnek számára egy adott témakört, nem biztos, hogy az megérinti és bizony akkor csak torzó marad az elkezdett mű. Faluról jött Budapestre, s ez meghatározta szemléletét, értékrendjét. Mesélt az indulását követő útkeresésről. Nemrégiben egy véletlen folytán hozzá kerültek a családi fényképek és egy napló, melyet nagymamája írt. Ez indított el benne egy történetet, melyből megszületett és gyorsan népszerűvé vált a Mellettem elférsz című regény, mely 2011 nyarán látott napvilágot. Mint mondta, a családi legendárium történetei és a valóság nem mindig fedik egymást. Mégis valami varázskört vonnak az értő hallgatók-mesélők köré. A fénykép egy kimerevített, mesterséges pillanatot rögzít, s a megszokott környezetük hiányában feszélyezettnek, merevnek tűnnek az ábrázolt személyek. Az elmesélt történetek viszont egy-egy figyelemre méltó mozzanatot őriznek a család egyes tagjairól, s még akkor is, ha a fantázia és a megszépítő emlékezet hozzátesz, vagy éppen elvesz belőle, valóságosabbnak érezzük, mint egy megsárgult fotográfiát. Ha három történetet tovább adunk a Nagymamáról már építjük a családi „mondakört”, melyet örökül hagyhatunk s máris egy nagy családi legendárium részét írjuk. Egy kamasz számára lehet, hogy unalmasnak tűnnek az azonos szavakkal előadott történetek, de ahogy múlik az idő, s tűnnek el mellőlünk a történetek élő szereplői, úgy válnak egyre fontosabbá a szóban elmondott, közösen megélt események. Ez vezetett oda, hogy Grecsó Krisztián is a nagymamája által lejegyzett kicsi naplót nézegetve kényszert érzett, hogy megírja, amit már csak ő tud rögzíteni családja múltjából, s vele a korszak jellemzőiről. A nyáron megjelent Mellettem elférsz című kötetének nemcsak az indíttatásáról mesélt élvezetesen, hanem az este végén fel is olvasott a könyvből, majd zárásként dedikálta a nézők által megvásárolt köteteket.

szóban elmondott, közösen megélt események. Ez vezetett oda, hogy Grecsó Krisztián is a nagymamája által lejegyzett kicsi naplót nézegetve kényszert érzett, hogy megírja, amit már csak ő tud rögzíteni családja múltjából, s vele a korszak jellemzőiről. A nyáron megjelent Mellettem elférsz című kötetének nemcsak az indíttatásáról mesélt élvezetesen, hanem az este végén fel is olvasott a  könyvből, majd zárásként dedikálta a nézők által megvásárolt köteteket.